Abban az esetben, ha cég ad kölcsönt egy magánszemélynek, akkor tudomásom szerint a mindenkori jegybanki alapkamat + 5%-kal kell számolni a kölcsön kamatát ahhoz, hogy a magánszemélynek ne keletkezzen SZJA fizetési kötelezettsége. Egy adott kölcsön futamideje alatt a jegybanki alapkamat számtalanszor változik. Lehet, hogy én tudom rosszul és nem a mindenkori, hanem az év végén érvényes jegybanki alapkamat + 5 %-kal számolva is nem SZJA köteles a kölcsön a magánszemély szempontjából?

Félre annak a feltételnek a vizsgálatát, hogy a kölcsönt nyújtónak és az igénybe vevőnek egymáshoz viszonyítva milyen a jogi helyzete, csak a kamat mértékével, illetve a számítás módjával foglalkozunk.

Az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról foglalkozik a kamatkedvezmény fogalmával és a magánszemélynél az ebből származó jövedelemmel.

24. Kamat: e törvény eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is).

Kamatkedvezményből származó jövedelem

72. § (1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével - ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal - kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére - ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, akkor az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére - vetítve kell kiszámítani.

(2) A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény 54 százaléka. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára - ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára - megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. Az osztalékelőleg kifizetésének adóévére az osztalékadó-előleg alapján keletkező kamatkedvezményből származó jövedelmet a kifizető a beszámoló elfogadásának napján állapítja meg, egyebekben az előző rendelkezések szerint jár el.

Tehát a törvény szövegéből azt olvashatjuk ki, hogy ha a kifizetőt a követelése folytán megillető kamat meghaladja a magánszemély által megtérítendő kamatnak a követelésre vetített jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegét, akkor a különbözet miatt a magánszemélynek kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezik. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára állapítja meg. Természetesen a kölcsönszerződésben szabadon határozzuk meg a kamatot. Ennek összegét azonban évente össze kell hasonlítani a fenti szabállyal, annak érdekében, hogy megállapítást nyerjen, a különbözet révén keletkezett-e jövedelme a magánszemélynek.

A törvényi megfogalmazás a számítás tekintetben bizonytalanságot szül a jogalkalmazók körében. A kifejezés értelmezésével, ami szerint a "a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével" kell számítani, probléma lehet. A törvény nem azt mondja, hogy az év utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat, azt sem, hogy a mindenkor érvényes jegybanki alapkamat szerint és azt sem, hogy a Ptk. szabályai szerint számított, hanem csak azt, hogy "az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára megállapítja" (az évközi megszűnéssel nem foglalkozunk). Milyen egyszerű lenne, ha az előbb említett feltételek bármelyikét tartalmazná a szöveg! Még a többség meg is értené, hogyan kell eljárni! Az ugyanis, hogy az adót év végén az adóév utolsó napjára kell megállapítani nem jelent - legalábbis számunkra - egyértelmű meghatározást a számítási szabályra vonatkozóan. Az interneten böngészve számos véleményt olvashattunk a kérdéssel kapcsolatban, de sajnos igazi választ nem találtunk.

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről a következőket tartalmazza:

232. § (3) A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.

A "jogszabály" (SZJA törvény) csak abban a tekintetben rendelkezik másként, hogy 5 százalékponttal növelt kamatról beszél, eltérő kamatszámítási metodikáról pedig nem. Ebből pedig azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kamatszámítás tekintetében a Ptk szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy december 31. időpontra történő kamatszámításnál - egy teljes éven keresztül változatlan követelés állományt figyelembe véve, - az első félévre eső időszakban a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes jegybanki alpkamatkamat 5 százalékponttal növelt összegét kell figyelembe venni, míg a második félévre pedig a június 30.-án érvényeset.

Bizonytalanság esetén érdemes a döntési kockázatot is megvizsgálni. Abból nagy baj nem lehet, ha az Állam javára értelmezünk tévesen valamit. A számításnál az adóév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat figyelembevétele kamatnövekedési trend idején azt jelentheti, hogy magasabbra árazzuk a "kötelező" kamatfizetést, mint akkor, ha a Ptk. szabályait alkalmaznánk. Fordított trend esetén pedig értelemszerűen alacsonyabbra árazunk és kockáztatunk egy adóhiányos elszámolást, ha utóbb kiderül, hogy helytelenül értelmeztük a szabályt. Nálunk most éppen lefelé menet van, ezért csak az év végén érvényes jegybanki alapkamat figyelembe vétele a kockázatosabb.

Kapcsolódó termékeink:

Késedelmi kamat kalkulátor http://www.kesedelmikamat.cegiranytu.hu/

Kölcsönszerződés minta http://www.kolcsonszerzodes.cegiranytu.hu/